A szoba csendj�t csak egy l�ny alig hallhat� l�gz�se t�rte meg. A sarokban hevert, ruh�i v�res cafatokban l�gtak rajta. Nem volt a tudat�n�l. Az elm�lt �r�k esem�nyei az �sszes energi�t kisz�vt�k bel�le.

-Ne! Ne! K�rem ne!- ny�gte er�tlen�l, �s �sszeh�zta mag�t. Azt hitte, hogy m�g mindig Lucius Malfoy �ll mellette, �s el�gedett mosollyal nyugt�zza a szenved�s�t. Pedig m�r legal�bb k�t �r�ja nem tart�zkodott senki a Denem-k�ria k�rny�k�n. Az �sszes hal�lfal� a Voldemort �ltal �sszeh�vott gy�l�sen volt.

Egy ember rohant v�gig a h�z folyos�j�n. M�r nagyon ki volt f�radva, de tudta, hogyha otthagyja Hermion�t, akkor minden hi�ba volt. M�r csak egy ajt� volt, ami m�g�tt nem j�rt. Piton kinyitotta az ajt�t, �s bel�pett a szob�ba. Az �sszes hal�lfal� a Voldemort �ltal �sszeh�vott gy�l�sen volt. Kiv�ve ezt az egyet. Megl�tta a sarokban fekv� Hermion�t. K�zelebb ment hozz�. A l�ny majdnem teljesen meztelen volt, barna haja v�r�s lett a v�rt�l. Piton felnyal�bolta, mire Hermione halkan felszisszent.

Az elm�lt p�r �vben amit k�nytelenek voltak egy�tt t�lteni megtanultak egym�s folytonos piszk�l�sa n�lk�l �lni. Ezt mindketten Dumbledore k�r�s�re tett�k, �s ink�bb ha csak tehett�k nem sz�ltak egym�shoz. M�s volt ez Ron �s Harry eset�ben, akik nap mint nap k�t�ttek Pitonba. B�r ez k�lcs�n�s volt, a b�jitaltanprofesszor k�ptelen volt elviselni �ket.

-Ne…- suttogta Hermione

A l�ny m�g eddig sohasem volt ny�lt terepen, p�r hete tette le az aurorvizsg�t.

-Mi�rt kellett ez neked? Szerencs�tlen.- gondolta mag�ban Piton, mik�zben lementek a l�pcs�n. P�r �r�val azel�tt sz�lt neki Lupin, hogy Harry �s Hermione �sszeveszett, hogy a l�ny mindig csak tan�csokat ad, hogyan k�ne harcolni, de tenni sohasem tesz semmit. Erre Hermione ideges lett, fogta a kab�tj�t �s idej�tt, hogy meg�lje a hal�lfal�kat, hogy bebizony�tsa � is van olyan j�, mint a t�bbiek. Pitonnak meg persze ut�na kellett sietnie, mert � volt az egyetlen, aki be tudott menni a v�d�b�b�jokkal elz�rt h�zba. El�g k�nyelmetlen lett volna, ha igazs�gsz�rumot itatnak Hermion�vel, �s minden kider�l.

-H�t t�ged azt�n j�l elint�ztek.- mosolyodott el Piton gonoszul, �s kiosont a h�ts� ajt�n. M�g mindig nem tudta legy�rni ellenszenv�t, amit a l�ny ir�nt �rzett.

-Ne… nem akarom.- ny�gte Hermione

-Mit csin�lhattak veled?- n�zett a l�nyra Piton. Nagyon rem�lte, hogy nem k�sett el, �s nem vallatt�k ki Hermion�t.

-Pit… Piton.- nyitotta ki a szemeit Hermione, hogy ut�na �jra elvessze az eszm�let�t.

Indul�s el�tt Dumbledore a professzor lelk�re k�t�tte, hogy Hermion�t csakis �s kiz�r�lag a Roxfortba viheti.

-Tov�bb keser�theti az �letem Granger kisasszony.- v�gott egy fintort Piton, �s elhoppan�lt a Grimmauld t�rre. Csak n�h�ny helyen volt olyan kandall�, amit nem figyeltek a hal�lfal�k, a Roxfort �s a Grimmauld t�r ezek k�z� tartozott, ez�rt el�sz�r oda mentek. A Roxfortot m�g nehezebb volt megk�zel�teni, mint addig.

-Hermione!- ki�ltott fel Ron, miut�n Piton�k be�rtek a f�hadisz�ll�sra. A professzor egy sz� n�lk�l odaadta a l�nyt Ronnak, �s bement a konyh�ba

-Anya!- szaladt le egy k�t�ves kisl�ny a l�pcs�r�l. Hossz�, bozontos v�r�s haja volt, �s nagy, mogyor�barna szemei.

-Jaj ne! Lana! Ne menj oda!- j�tt ut�na Mrs Weasley is, elkapta a kisl�nyt, �s bevitte a szob�ba- Gyere, mes�lek neked valamit…- hallatszott

-Hermione!- ny�gte Ron, �s �rezte, hogy a k�nnyek kibuggyannak a szem�b�l. M�g sohasem l�tta a szerelm�t ilyen �llapotban.- Mi�rt nem voltam itt? Megakad�lyoztam volna!- s�rta

-Ron, j�l vagy?- j�tt ki Ginny a nappalib�l. A karj�ban egy p�r h�napos csecsem�t ringatott.-J�zusom!- ny�gte, miut�n megl�tta s�gorn�j�t

-Khm.- hallott�k a kr�kog�st. Piton j�tt vissza

-Mit akar?- k�rdezte Ron

-Elvinni Grangert.

-Nem Granger. Weasley.- mondta Ron- �s nem viszi sehov�.

-Granger, Weasley, egyre megy. Dumbledore parancs�ra a l�nyt a Roxfortba kell vinni.

-Akkor megyek �n is.- mondta Ron, �s bevitte Hermion�t a konyh�ba- Ginny, l�gy sz�ves vigy�zz addig Lan�ra j�?

-Rendben.- mondta Ginny

Ron hopp-port sz�rt a kandall�ba, �s perceken bel�l m�r a Roxfort igazgat�i irod�j�ban pr�szk�lt a hamut�l.

Sosem gondolta volna, hogy egyszer visszat�r ide, �s l�m, most itt van.

-Dumbledore professzor!- ment oda egykori igazgat�j�hoz

-Vidd le a gyeng�lked�re, Madam Pomfrey majd ell�tja.- mondta a professzor.

Furcsa volt �jra v�gigmenni az iskola folyos�in le a gyeng�lked�re, ahol nemegyszer megfordult m�r.

-Perselus, �r�l�k, hogy tal�lkoztunk.- mosolygott bar�ts�gosan Pitonra Dumbledore.

-Dumbledore- biccentett Piton, �s le�lt a sz�kre, ami id�k�zben megjelent

-J�l van Hermione?

-Nincs. Ki tudja mit tettek vele.

-Te tudhatn�d, ha akarn�d.

-Nem szok�som m�sok elm�j�ben kutakodni. Egy�bk�nt is, ez a l�ny annyira gyenge, hogyha megtettem volna, lehet, hogy meghal.

-Szerinted �letben marad?

-Szerintem igen.- mondta Piton.

Kopogtattak az ajt�n.

-B�jj be!

Ron volt az.

-Igazgat� �r, Hermion�t levittem a gyeng�lked�re.- mondta- J�l van… vagyis lesz.- mosolyodott el

-Ennek �r�l�k. Gondolom szeretn�l maradni �jszak�ra.- mondta Dumbledore- Gyere, megmutatom a szob�dat. J� �jszak�t Perselus.- biccentett, azzal mindh�rman kimentek a szob�b�l. Piton lefel�, Ron�k pedig f�lfel� indultak el.

Egy �ra m�lva Perselus az �gy�ban fek�dt, �s egy k�nyvet olvasott. Vagyis csak pr�b�lt olvasni, gondolatai egyre elkalandoztak. F�l �ra felesleges pr�b�lkoz�s ut�n feladta a dolgot, �s lefek�dt aludni. El�tte bez�rta a szoba ajtaj�t, �s el�vette a napl�j�t. Minden nap �rt bele valamit. F�lt, hogy meghal, �s senki nem fog r� eml�kezni. Akkor legal�bb maradna egy eml�k, hogy �lt. Att�l is f�lt, hogy valaki megkaparintja a k�nyvecsk�t, �s az �sszes titok kider�l. De �gy d�nt�tt, hogy ink�bb �r. Piton soha nem ment biztosra, mindig azt csin�lta, ami a k�teless�ge volt, b�r �gy �lt, mintha minden nap az utols� lenne. A napl�ja els� oldala is ezt hirdette. Cikorny�s bet�kkel egy mondat d�szelgett rajta: Sosem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap.