A f�rfi az utc�n s�t�lt, k�peny�t szorosan �sszeh�zta mag�n. A sz�lldog�l� h�pih�k feh�rre festett�k az am�gy holl�fekete haj�t.
- H� - gondolta mag�ban, �s belet�rt a haj�ba - Egy �jabb dolog, amire a vil�gnak semmi sz�ks�ge.
Tov�bbment az �ton, k�zben kirakatokat n�zegetett.
- Arany angyalka asztald�sz. Felesleges – dohogta. - Kar�csony… kinek kell? Nekem biztos nem - z�rta le mag�ban a gondolatmenetet, �s bel�pett a Foltozott �stbe.
- Boldog kar�csonyt, Archie - hallotta egy n� boldog hangj�t. Feln�zett. Egy boszork�ny �lt le az Archie nev� pocakos var�zsl� mell�.
- Neked is Cindy - mosolygott a n�re a f�rfi, �s ajkaik szenved�lyes cs�kban forrtak �ssze.
- Szerelem - kezdte �jra Perselus Piton a szok�sos napi zs�rt�l�d�s�t.- Csak szenved�s…
Kiment a h�ts� ajt�n, �s megkopogtatta a ker�t�s megfelel� t�gl�it. P�r perc m�lva m�r az Abszol �t forgalmas utc�j�n s�t�lt.
- Anyuci, ugye megkapom azt a sepr�t? - k�rdezte egy kisfi� az anyuk�j�t
- Anyuci mi lenne, ha hazamenn�nk, �s nem kapn�k semmit kar�csonyra? - g�nyolta ki a fi�t Piton, de bel�l nagyon is f�jt neki. A Gringotts fel� vette az ir�ny�t.
- M�r csak az hi�nyzik, hogy a koboldokon is mikul�ssapka legyen - gondolta, mik�zben jobban k�r�ln�zett az utc�n.
Mindenfel� feld�sz�tett kar�csonyf�k, integet� h�emberek, �nekel� gyerekek, �s egy�b giccses dolgok v�rtak arra, hogy eml�keztess�k a professzort arra a napra, amit eg�sz �let�ben legjobban ut�lt. A kar�csonyra. Sosem volt igazi kar�csonya. Az esz�be furakodott egy eml�k, amit sz�ve szerint elfelejtett volna. �t �ves kor�ban t�rt�nt.

Reggel boldogan kelt fel, h�tha kapott valamit, de csal�dnia kellett. Semmit nem tal�lt.
- Nem baj, akkor lehet, hogy kinn van az asztalon, vagy a fa alatt, ak�rhol - gondolta mag�ban boldogan, �s kiment a szob�j�b�l.
- Anya! Apa! - kereste a sz�leit, de azok sehol sem voltak.
Kirohant a konyh�ba. Senki. Berohant a nappaliba. Ott sem voltak. Bekukkantott a h�l�szob�ba, az �gy �rintetlen�l �llt a sarokban. M�r csak az eb�dl� volt h�tra. F�lt bemenni. Tudta, hogy ott sem lesz senki, �s semmi. S�rva szaladt vissza a szob�j�ba. Miut�n megnyugodott bement az eb�dl�be.
- Hol vagy anya? - k�rdezte az �res helys�gt�l, de az nem v�laszolt. Le�lt az egyik sz�kre, �s v�rt.

- Uram, seg�thetek? - z�kkentette ki egy kobold a m�lab�j�b�l. �szre sem vette, hogy bement az �p�letbe.
- �hm igen persze. P�nzt szeretn�k kivenni - mondta. Az arca m�g s�padtabb volt, mint addig.

P�r perc m�lva m�r az utc�n s�t�lt az �rm�kkel a zseb�ben. Fel akarta t�lteni b�jitalhozz�val�-k�szlet�t, mert p�r dolog m�r kifogy�ban volt. A szak�zlet fel� vette az ir�nyt, k�zben nem tudta meg�llni, hogy ne n�zzen a boldog csal�dokra. K�zvetlen mellette ment el egy �reg h�zasp�r.
- Ez m�r h�nyadik is? - k�rdezte a n�ni.
- M�r a negyvenedik egy�tt t�lt�tt kar�csonyunk - mondta mosolyogva a b�csi, �s egy sz�gyell�s puszit nyomott feles�ge sz�j�ra, aki erre felkacagott.
- M�g mindig olyan, mintha az els� lenne - s�hajtotta boldogan.
- Ak�r �k is lehetn�nek… - n�zte �ket m�lab�san Perselus - A koruk k�r�lbel�l megegyezhet. B�rcsak tudn�m, mi van any�m�kkal.
Benyitott az �zletbe.
- J� reggelt Perselus! Boldog kar�csonyt! - k�sz�nt vid�man Jack, az �tvenes �vei elej�n j�r�, mindig mosolyg�s elad�.
- Reggelt - k�sz�nt Piton komoran, �s belevetette mag�t a keres�sbe. El�gedetts�ggel t�lt�tte el, hogy mindent megtal�lt, �gy egy fokkal jobb (de m�g mindig morcos) kedvben �llt be a r�vidnek nem mondhat� sorba. Elkalandoztak a gondolatai.

Ott �lt a sz�ken, �s estig v�rt. Persze nem j�tt senki. Soha t�bb� nem j�tt senki. �rvah�zba ker�lt, ahol mindig b�ntott�k. „Nem csoda, hogy elhagytak az any�d�k, te denev�r!” „Mi van, te elhagyatott, Dracul�nak k�pzeled magad?” �ltal�ban ilyenekkel b�ntott�k. Akkor tanulta meg, hogyan rejtse el az �rzelmeit m�sok el�l. Bezzeg, ha tudt�k volna, mi j�tsz�dik le benne… neh�z volt p�kerarccal �lni, amikor sz�ve szerint nekirontott volna annak, aki piszk�lta.

- Perselus!- ragadta ki Jack hangja az �lmodoz�sb�l.
- Bocs�nat.
- Semmi baj. �t galleon, h�rom sarl� lesz.
Piton kifizette, amit vett, �s hazafel� indult. Nem b�rta sok�ig. Nagyon megviselt�k az eml�kei, le�lt egy padra, �s a kez�be temette az arc�t.
- Ne Perselus, ne gondolj r� - mondta mag�nak - Csak rosszabb lesz.
- Eln�z�st, uram... - sz�lt hozz� valaki, �s megfogta a karj�t - J�l van?
-Igen – mondta - Semmi bajom nincs, hagyjon b�k�n.
- Az ember csak kedves akar lenni, erre ezt kapja - zs�rt�l�d�tt a l�ny mag�ban.
- Ne haragudjon, nem akartam megb�ntani - n�zett f�l Piton.
Mindketten meglepve b�multak egym�sra.
- Piton professzor…- ny�gte Hermione.
Nehezen ismertek egym�sra. H�t �v hossz� id�. Annyi ideje nem l�tt�k egym�st. Hermione nagy v�ltoz�son ment kereszt�l. Sokkal n�iesebb lett, b�r a nagy bozontos haj�r�l m�g mindig fel lehetett ismerni. Perseluson is megl�tszottak az eltelt �vek, b�r m�g mindig nem n�zett ki �regnek.
- Hermione - ny�gte Piton. Erre nem volt felk�sz�lve. Hermione meglepetten n�zett r�. Egykori professzora sosem nevezte a nev�n, mindig Granger kisasszony, vagy egyszer�en csak Granger volt.
- J�l van professzor �r? Nagyon s�padt. Valami baj van? - k�rdezte a l�ny f�l�nken, �s levette a kez�t Piton karj�r�l.
- Nem. Semmi bajom nincs, csak f�j a fejem - nem volt kedve elmondani, hogy b�ntja valami, b�r ezt m�g a vak is l�thatta rajta. Ez egyszer nem siker�lt elrejtenie az �rz�seit. Hermione k�rd�en pillantott r�. Volt valami a l�ny szem�ben, amit�l a professzor nem tudta levenni r�la a tekintet�t. Ezt Hermione sem gondolta m�sk�nt, a professzor tekintet�be f�rta a saj�tj�t.
- �s a f�rjed? Merre flang�l Weasley? - k�rdezte Piton
- Semmi k�ze hozz�. Egy�bk�nt… nem h�zasodtunk �ssze.
- Nocsak nocsak - mondta Piton g�nyosan mosolyogva. Hermion�nek f�jdalom �nt�tte el a sz�v�t.
- Maga most kinevet engem - mondta, �s fell�ngolt a r�gi gy�l�let hajdani professzora ellen- Pedig jobb lenne, ha nem tenn� - tette hozz�, �s fel�llt, hogy elmenjen. Meglepve vette �szre, hogy valami fogja a kez�t, �s nem engedi menni. Piton sem �rtette, mi�rt marasztalta a l�nyt.
- Mit akar? - k�rdezte Hemrione ridegen.
- Besz�lgetni - mondta nemes egyszer�s�ggel a professzor.
- Besz�lgetni? - k�rdezett vissza bizonytalanul Hermione
- Igen. �gyhogy l�gy sz�ves �lj vissza.
A l�ny vissza�lt a padra.
- Akkor besz�lgess�nk - mondta m�g bizonytalanabbul.- K�rdezhetek valamit?
- K�rdezz.
- Mi volt a baj?
- Elmondom, ha te is v�laszolsz a k�rd�semre - v�laszolta a professzor. Meglepetten vette �szre, hogy megnyugtatja a l�ny jelenl�te.
- Rendben. �n k�rdeztem el�sz�r - mondta Hemrione �s halv�nyan elmosolyodott
Piton elmes�lte neki �lete legsz�rny�bb napj�t. A l�ny nagyon elszomorodott a dologt�l.
- Szeg�ny Piton. �s mennyit b�ntottuk �rte, hogy ilyen - gondolta mag�ban
- Most te j�ssz - jegyezte meg Perselus
- Az�rt nem lett semmi az esk�v�b�l, mert… Ron azt mondta, hogy nincs el�gg� felk�sz�lve arra, hogy mi ketten �r�kre… egy�tt - mondta a l�ny, �s kifolyt egy k�nnycsepp az arc�n.
- Szereted m�g?
- Nem. Csak nem vagyok hozz�szokva, hogy vesz�tsek - mondta Hemrione �s csod�lkozva vette �szre, hogy ennyi mindent elmond annak az embernek, akit egy �r�ja puszta k�zzel meg tudott volna �lni. �tk�zben abbamaradt a h�es�s, de most �jra elkezdtek sz�lling�zni a pelyhecsk�k.
- Olyan gy�ny�r�ek - mondta Hermione mosolyogva.
- Mik? - n�zett r� �rtetlen�l Perselus.
- A h�pelyhek… olyan tiszt�k… ha szomor� vagy ideges vagyok, mindig elk�pzelem, hogy esik a h�… mindig megnyugtat, �s jobb kedvre der�t.
Perselus Piton azel�tt sohasem gondolkodott el az �let apr� csod�in, mint a h�es�s, vagy az �rz�s, amikor valaki felvid�t, ha szomor� vagy. Most mindk�t �j �rz�s egyszerre has�tott bel�, �s r�j�tt, hogy az �lete eddigi fele pazarl�s volt. Mindig mindenben a rosszat kereste. A h� hideg, �s ha elolvad tiszta v�z lesz az ember ruh�ja, �s a j�kedv is elm�lik egyszer.
- T�nyleg az - mondta �mulva, �s megeresztett egy mosolyt. Hermione Granger tudta milyen j� �rz�s felvid�tani valakit, de arra m�g nem j�tt r�, hogy egy mosoly mennyire megv�ltoztathat egy embert. Ebben az esetben kett�t. Pitonb�l kihozta azt, amit eddig soha senki nem l�tott, �s ez a dolog egyb�l elvar�zsolta Hermion�t. Csak �ltek egym�ssal szemben, �s nem tudtak megsz�lalni. F�ltek, hogy elrontj�k ezt a t�k�letes pillanatot.
- Mennem kell - n�zett az �r�j�ra Hermione.
- �hm… t�nyleg… ideje lenne - mondta Perselus - Boldog kar�csonyt! - mondta ki az ut�lt szavakat, de most m�gis boldogs�g t�lt�tte el a sz�v�t.
- �hm… Perselus - gyakorolta a nevet Hermione. El�sz�r azt hitte, hogy egykori professzora r�mordul a Perselus miatt, de neki m�g csak a szeme se rebbent - Nincs kedved velem kar�csonyozni?
�let�ben el�sz�r Perselus Pitonnal madarat lehetett volna fogatni. Most h�vt�k meg �lete els� igazi kar�csony�ra.
- De. Nagyon is - mondta, �s elt�ntek a kar�csonyi fergetegben.
Ez volt az a nap, amikor mindketten megtanultak egy �j leck�t. Onnant�l fogva Perselus tudta �rt�kelni a h�tk�znapi, apr�, szinte jelent�ktelennek t�n�, m�gis j� dolgokat, Hermione pedig j�l az esz�be v�ste, �s m�g �vek m�lva is eml�kezett arra a mondatra, amit azon a d�lut�non egy feld�sz�tett �zlet kirakat�ban l�tott: Kar�csonykor b�rmi megt�rt�nhet…