Szeptember 2, ebédszünet, idegbetegen a folyosón fetrengve
NEM HISZEM EL! Mr. Tökély nem tud találni maga mellé egy Mrs. Tökélyt?
Na jó elmesélem az elejéről.

Minden a reggelinél kezdődött, amikor is Jade (vagyis én… jajj megint skizo vagyok) csajt keresett gőzerővel. Blaise is segített, ő persze egyből a suli cicababáit emelte ki a tömegből, de Draconak nem olyan csaj kell, hanem olyan, akibe belezúghat. Okos, szép, kedves, aranyos, értelmes, türelmes.
- Szerinted olyan van? – kérdezte Blaise nagy értelmesen.
- Kell, hogy legyen. Muszáj! – mondtam kétségbeesetten, majd műzokogva a karjába vetettem magam.
- Beszélek vele, jó? – kérdezte miközben eltolt magától.
- Jó. Bár nem hiszem, hogy többre jutnál vele, mint én.
- Fogadjunk? – kérdezte.
- Rendben. Miben?
- Ha nyerek, kérek egy őőő… nem tudom mit. Estére megmondom.
- Rendben – mosolyogtam.
Tovább pásztáztam a tömeget. A mardekáros lányok rondák (velem egyetemben, de én nem számítok). Draco meg nem fog akárkivel járni. Maximum, ha valami nagyon jó ötlettel rukkolok elő.

INTERJÚ DRACO MALFOYJAL EBÉDSZÜNETBEN

Jade: Draco mondj meg nekem valamit…
Draco: Mondjad… nincs sok időm.
J: Szőke, barna, vörös, vagy fekete?
D: Mi bajod van?
J: Oké. Szóval. Ha van egy csaj. Álomcsaj. Milyen legyen a haja? *szemöldökráncolás*
D: *szemforgatás* Jaj Jade muszáj ezt?
J: Igen.
D: Jól van. De csak azért, mert nincs jobb dolgom. Barna.
J: *jegyzetel* Rendben. Rövid, hosszú, egyenes, göndör, kopasz, punk, taraj, izé, bigyó?
D: Te tényleg nem vagy normális. Hosszú barna. Nem érdekel, hogy göndör-e vagy egyenes.
J: Oké. Szemszín?
D: Barna.
J: Tényleg igaz *sóhajt*
D: Mi?
J: Az, hogy izé… a barna hajú és szemű egyéneknek szőkék és kék szeműek jönnek be, és fordítva. Az ellentétek. *idvezült vigyor*
D: Te ilyeneken szoktál filozofálgatni?
J: Itt én kérdezek.
D: Nekem te ne feleselj.
J: Mert ha igen, akkor mi lesz?
D: Megmutassam? *előkapja a varázspálcáját*
J: Hajjaj *menekül*
D: Na nem vagy kíváncsi? *gonosz vigyor*
J: *elrohan*

Most épp ezt a futást szuszogom ki. Elegem van. Feladom.

17:34, tópart, polipetetés közben
Délutáni órák után ide menekültem. Persze egész végig azon kattogott az agyhelyem, ki lenne a megfelelő csaj. Nincs ilyen. Hiába szenvedek. Feladom. Később is ráérek ezen gondolkozni.

17:53, tópart, csurom vizesen, félig megfulladva
Elegem van! Utálom Zabinit! Miért mindig akkor kell jönnie, amikor kényelmesen elhelyezkedek és a gondolataimba mélyedve bambulom a közeledő esőfelhőket? És egyáltalán… miért ijeszt meg?

…nagyban álmodoztam a tóparton az el nem jövő szőke hercegemről, romantikus szerelmi vallomásokról meg ilyenekről. Elkapott a romantikus-rózsaszín-csillivilli-jajdeszeretlek-hangulat. Egy reccsenést, majd egy sebzett vadkan üvöltéséhez hasonló hangot hallottam magam mögül, aztán valaki (vagy valami?) rám vetette magát. Visítozva küzdöttem levegőért, de elkezdtünk gurulni egyenesen a tó felé, majd egy placcsanás kíséretében a vízben kötöttünk ki.
- Te nem vagy normális! – prüszköltem, miközben kievickéltem a partra. Zabini jött utánam, majd egy elégedett vigyor kíséretében leszedett egy darab hínárt a fejemről.
- Gondolod? – kérdezte.
- Biztos vagyok benne.
- De jó neked – röhögte el magát, majd hatalmasat dörrent az ég, és elkezdett szakadni az eső.
- Fantasztikus. Mi jöhet még? – néztem fel az égre.
- Potter, Weasley és Granger.
- Hol? – néztem körül ijedten.
- Ott mennek a félóriáshoz – bökött fejével a trió felé.
- Folyik rólam a víz, fázom, éhes vagyok, itt vannak Potterék és és és még mindig a sokkhatás alatt vagyok amit te okoztál. Bemegyek a kastélyba – mondtam.
- Várj megyek veled – kiabált utánam, mikor elindultam.

19:52, klubhelység, nagy bögre forró lötyivel a kézben, köhögve
Tudtam. Előre tudtam, hogy beteg leszek. Vacsi után elkezdett fájni a torkom. Nott szerint a hatalmas adag vaníliafagyi az oka, amit desszertnek benyomtam, de én tudom, hogy az eső meg a fürdőzés miatt vagyok ilyen állapotban.

20:03, ugyanott, leforrázva
Már épp kezdtem elbambulni, amikor a mardis fiúbanda egyik része (Draco, Crack és Monstro) levetődött mellém a kanapéra, aminek köszönhetően a forró lötyi nagy része a combomon landolt.
- Semmi probléma, csak nyugodtan – szisszentem fel.
- Bocs – nyögte be Draco, és egy pálcasuhintás kíséretében eltűntette a lötyit.
- Kösz.
- Jaj képzeljétek el – robogott be Ms. Róka Parkinson - Párbaj van.
- Ki párbajozik? – kérdeztem.
- Blaise és Weasley.

23:45, klubhelysdég, elég felzaklatott állapotban
Kirohantam a többiekkel a folyosóra, majd fel a lépcsőn és a végén a bűbájtan-tanterem előtti tömeg állított meg.
- Nem vagytok normálisak – sipítozott valaki.
Közelebb furakodtam a tömeghez, lés pont amikor megtaláltam a megfelelő látóhelyet belém csapódott valami…vagy valaki.
- Jade jól vagy? – ráncigálta le rólam Weasleyt Nott.
- Fantasztikusan – nyögtem és feltápászkodtam a földről.
- Weasley, Zabini, Collins, Nott, ide hozzám – hallottam McGalagony hangját.
- Na már csak ez hiányzott – duruzsolta Nott.
- Tíz pont a Mardekártól. Mindent hallok – jelentette ki a tanárnő.
Egyenesen az igazgatói irodába mentünk, ahol Blaise Nottot és engem is sikeresen kimagyarázott. Most azt várom, hogy ő is visszajöjjön, és elmondja mi volt, mert szétidegeskedem magam.

03:12, klubhelység
- Jade! – rázogatta valaki a vállam.
- Mmmm – nyögtem álmosan.
- Hé kelj fel! – rázott meg jobban Zabini.
Egy hatalmas ásítás kíséretében felültem.
- Na mi volt? – kérdeztem, miközben megpróbáltam a fiú arcára fókuszálni azon a két kis résen keresztül, amik pár órája még a szemeim voltak.
- Reggel megtudod. Megkezdődik Dumbledore Házösszehozó Programja.
- Mi?
- Majd reggel megtudod. Szörnyű lesz.
- Rosszul hangzik – húztam a szám. – Mi lesz benne? Együtt fogok Grangerrel és Parkinsonnal pompomlánykodni a suli kviddicsjátékosaiból összeszedett csapat meccsén, vagy mi? – kérdeztem.
- Hülye lány – csóválta meg a fejét. – Amúgy valami ilyesmi. És büntit is kaptam. Én leszek az egyik főszervező.
Már csak ez hiányzott.