- Bell, mondd csak… any�d idegbeteg?  - k�rdezte Daren. Felnevettem �s sz�jon cs�koltam �t. Mindketten az �gyamban fek�dt�nk. A z�ld �gynem� kiemelte a fi� m�regz�ld szemeit.

 - Valami olyasmi… HAGYJ B�K�N! – kiab�ltam ki any�mnak, aki m�r vagy f�l �r�ja az ajt�mon d�r�mb�lt, majd m�g jobban Darenhez b�jtam.  K�rd�n n�zett r�m, hull�mos barna haja f�lig eltakarta az arc�t. – Mi a baj?

 - Semmi – mosolyodott el. Kev�s csaj volt imm�nis erre a vigyorra, �n szerencs�re a kiv�telek k�z� tartoztam.

Any�m d�r�mb�l�se elhalkult.

 - V�gre – s�hajtottam. – Elment. Azt hittem, m�r sosem hagy b�k�n.

 - Mi�rt vagy ilyen vele? – �lt fel. A takar� lecs�szott a mellkas�r�l. V�gigsim�tottam a kock�s has�n.

 - Csak – v�laszoltam. A vil�g�rt sem vallottam volna be az igazat neki. Pedig m�r vagy t�z �ve ismertem Darent. Hogy mi�rt is gy�l�ltem any�mat teljes sz�vemb�l �s �rtottam neki ott, ahol tudtam? J� k�rd�s. � is gy�l�lt engem. Ha �n nem lettem volna, akkor most a M�gusakad�mi�n lenne professzor, �s nem egy belfasti boroz�ban csapos. Nem voltam betervezve. Bocs, hogy megsz�lettem. Ez csak az egyik ok volt. A m�sik pedig, ami m�g jobban b�ntott… hagyta elmenni ap�t. K�t �ve t�rt�nt… a faterom fogta mag�t, �s lel�pett a szeret�j�vel. Az indok pedig? Anya nem foglalkozott vele eleget. S�t. Itthon sem volt. Azt persze nem volt hajland� el�rulni merre j�rt. Nem csod�lom, hogy apa elment…azt sajn�lom, hogy engem nem vitt mag�val.

 - Ez a tipikus n�i v�lasz… - s�hajtotta Daren.

 - Mit v�rt�l? – k�rdeztem homlokr�ncolva.

 - Jaj Bell…

 - �lt�zz �s menj, j�? M�g miel�tt any�m fogja �s felrobbantja az ajt�m.

Kisz�llt az �gyb�l. V�gign�ztem, ahogy felveszi a ruh�it.

 - Mmmm – ny�gtem. – Azt hiszem, kik�s�rlek – b�jtam ki �n is a paplan al�l. Felkaptam egy farmert �s egy fekete ujjatlant.

A pasi a karj�ba kapott �s megcs�kolt. Nem volt rossz. Hat�rozottan nem.

 - Mikor l�thatlak? – k�rdezte a l�pcs�h�zban.

 - Nem tudom, majd sz�lok – mondtam.

 - Rem�lem hamarosan – t�rt a hajamba. – M�r most hi�nyzol…

 - Ne gyere nekem ezzel a ny�l dum�val, Daren – sz�ltam r�, megcs�koltam �s visszamentem a lak�sba.

Any�m a nappaliban, a z�ld kanap�n �lt. Merev h�ttal b�mult maga el�, piszoksz�n� haja fel volt t�zve. �ldottam a Sorsot, hogy ap�m hajsz�n�t �r�k�ltem. Akaratlanul is belet�rtam s�t�tbarna hull�mos bozontomba. A szemem sajnos any�m� volt. K�kessz�rke. Ut�ltam.

 - Elment a szeret�d? – mondta olyan hangs�llyal, mintha legal�bbis hal�los b�nt k�vett�nk volna el az elm�lt m�sf�l �r�ban.

 - Amint l�tod.

 - Besz�lni szeretn�k veled.

 - Fantasztikus…m�r alig v�rom… - �ltem le vele szemben a padl�ra.

 - K�lt�z�nk.

Fejemet kicsit oldalra billentve n�ztem r�. – Tess�k?

 - �j �ll�st kaptam. K�lt�z�nk. Angli�ba.

 - Megzakkant�l? Engem ugyan nem cipelsz el innen – tiltakoztam.

 - Dehogynem. A Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskola s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�ra lettem. �s ott fogod befejezni a sulit. Ezt a lak�st eladom, veszek helyette egyet Londonban. Ap�d miatt k�lt�zt�nk �rorsz�gba, de �n mindig is ut�ltam itt lakni. M�g nem vagy tizenh�t, teh�t j�nn�d kell velem. Ellenvet�s nincs – mondta diadalmas mosollyal.

 - Ut�llak – s�hajtottam, �s bevonultam a szob�mba. �n innen nem megyek sehova, ha kell �gyhoz l�ncolom magam. T�k�letesen meg vagyok el�gedve – vagy nem – eddigi �letemmel, nem akarok bentlak�sos sulit, nem akarom itt hagyni Darent, se senki �s semmi m�st. Pont.

 - Holnap indulunk… egy hete pr�b�lom elmondani, de nem volt�l hajland� sz�ba �llni velem – hallottam any�t a nappalib�l.

Most mit csin�ljak? Ha el akar cipelni �gyis el fog…nem tehetek ellene semmit. Ha b�g�k, azzal magamat j�ratom le. Hisztivel sem �rek el semmit. A legjobb az lenne, ha hagyn�m magam…de nem akarok elmenni…

 - Itt a b�r�nd�d, pakolj be mindent – dobta be anya a t�sk�t a szob�mba.

 - Hogy MI van? – k�rdezte Daren. Pakol�s ut�n lesz�ktem hozz�. Kint �lltunk az udvarukban, a Hold vil�g�tott, a t�csk�k ciripeltek �s a csillagok gy�m�ntk�nt ragyogtak az �gen. Hahh milyen romantikus…

 - Mondom. T�p�nk… El. Messze – nem igaz�n tudtam besz�lni, mert a hangom elcsukl�f�lben volt, de megfogadtam, hogy nem b�g�k. Azt m�r nem.  - Na �n megyek…reggel kor�n indulunk…�s…francba Daren… - �leltem �t.  – Hi�nyozni fogsz.

 - Ilyet is ritk�n mondasz – vigyorgott, mik�zben a hajam piszk�lta.

 - Jaja, �gyhogy nem vissza�lni vele…hanganyag k�sz�t�se tilos, ugyan�gy, mint k�s�bbi id�z�se, elhangzott szavak fejemhez v�g�sa, est�b� est�b�. De jobb lesz, ha most m�r t�nyleg… szia – engedtem el. – Majd k�ld�k k�peslapot…

 - �rj azt�n…

 - Rendben Daren – indultam el, de a kezemn�l fogva visszar�ntott �s szenved�lyesen megcs�kolt.

 Lehet, hogy most vagyok vele utolj�ra – villant �t az agyamon, de gyorsan elhessegettem a gondolatot.

K�s�bb otthon az �gyamon �ltem �s a csillagokat b�multam. Roxfort… oda j�r Harry Potter is, a Kisfi�, Aki T�l�lte. H�ha… majd k�rek t�le autogramot.

Francnak hi�nyzik a v�ltoz�s, �gy is el�g nagy z�rben vagyok…

S�hajtva d�ltem v�gig az �gyon, �s csendben hallgattam, ahogy any�m a szomsz�d szob�ban pakol�szik. Kis id� eltelt�vel � is nyugov�ra t�rt.

 - Aludnom k�ne – suttogtam magam el�. F�l �ra forgol�d�s ut�n meguntam a fetreng�st �s ki�ltem az ablakp�rk�nyra.

Az �g sokatlanul tiszta volt, a csillagok csak �gy ragyogtak. Az �jszaka megnyugtat. Az apr� neszek k�pesek �lomba ringatni. R�ad�sul a s�t�ts�g �pol, �s eltakar. �jjel m�g a rossz emberek sem �rzik magukat annyira ut�latosnak, mint napk�zben.

Filozof�lgat�som k�zepette �reztem, ahogy a szemh�jam egyre nehezebb lesz. F�lk�m�san �tm�sztam az �gyamba �s elnyomott az �lom.