Natalie McDonald

Natalie vagyok, egy tizenh�rom �ves angol l�ny. Itt lakom ami�ta csak az eszemet tudom. Aznap is az ablakom el�tt �ltem, az es� verte az ablakot, er�sen, mintha jelezni akarn�, hogy � is van, � is l�tezik, de engem nem zavart a kinti vil�g zaja. L�lekben m�shol j�rtam. L�lekben egy r�gi, elhagyatott romos h�z l�pcs�j�n l�pkedtem az emelet fel, oldalamon k�t sz�vemnek kedves szem�llyel. A szellemsz�ll�son voltam, m�r nem is tudom h�nyszor j�rtam itt gondolatban. A Harry Potter �s az azkabani fogoly a kedvenc k�nyvem lett miut�n el�sz�r olvastam. Aznap is ezt olvastam, odakint �gy szakadt az es�, mintha fent az �gben valaki keservesen zokogna. Ekkor m�g nem tudtam, nem tudhattam, hogy lent a nappaliban �desany�m olyan keservesen zokogott, mintha csak � lenne az �gben, aki r�nk z�d�tja a novemberi es�t. M�g aznap szembes�ln�m kellett a t�nnyel, hogy nincs rem�ny, a m�t�t nem siker�lt… meg fogok halni.

            Nem s�rtam, igaz�b�l ott �s akkor fel sem fogtam a t�nyt, hogy hamarosan el fogok menni, hi�ba volt minden, be fog k�vetkezni az, ami ellen m�r t�bb mint egy �ve harcolunk. Nem f�ltem, �s ez volt a legfurcs�bb az eg�szben. Hisz, ki nem f�l a hal�lt�l? Teltek a napok �s a beteg�gyamn�l �jra a kezembe ker�lt a h�n szeretett k�nyv, akkor �s ott megt�rt�nt. Tudatosult bennem, hogy mir�l fogok lemaradni. Eszembe jutott, hogy nem l�thatom t�bbet a sz�leimet, itt kell hagyjam �ket, �s nem fogok t�bbet az iskol�ban �ld�g�lni a kedvenc padomban, nem fogok a bar�taimmal boldogan besz�lgetni, vagy �pp a bar�tn�met vigasztalni. Nem t�rhetek vissza azok k�z� az emberek k�z�, akik annyira biztosak voltak a gy�gyul�somban. Soha t�bb�. A k�nyv ott fek�dt a kezemben �s r�j�ttem, hogy t�bb� m�r az se lehet az eny�m, a k�nyv melyet �gy szerettem, melyben megtal�ltam �nmagam egy eldugott r�sz�t. Nem tudhatom meg, hogy mi t�rt�nik Harryvel, mi lesz a most sz�nre l�p� Siriussal, be tudja-e bizony�tani �rtatlans�g�t, mi fog t�rt�nni vel�k… semmit se tudtam, csak annyit �reztem, hogy ennek �n m�r nem lehetek a r�szese. Megfoszt ez a betegs�g mindent�l ami fontos nekem, az eg�sz �letemt�l. Tal�n…, de tal�n a j�v� egy kis szelete az eny�m lehet. Elgondolkoztam. Tal�n lehets�ges. Aznap este a sz�leim meglep�dve fogadt�k a k�r�semet, hogy hagy �rjak levelet Rowlingnak. Rem�ltem megosztja velem Harry j�v�j�t, ha m�r az eny�m megpecs�tel�d�tt. Anyum�k b�rmit megtettek, hogy boldognak l�ssanak, �gy a lev�l m�r m�snap felad�sra ker�lt. �reztem, hogy a v�laszra nagyon kicsi az es�ly, de rem�nykedtem.

            A lev�l elk�ld�se ut�n az �llapotom folyamatos roml�snak indult, de m�g �letben tartott a tudat, hogy a v�lasz meg fog �rkezni, b�r �reztem, hamarosan nem lehetek t�bbet azokkal akiket szeretek. �letem utols� napjait a k�rh�zi �gyban fekve t�lt�ttem. Megf�ztam, legyeng�lt, beteg szervezetemnek ez volt a hal�los �t�let. A sz�leim v�gig mellettem voltak. �ket sajn�ltam ezekben a napokban, nem magamat, nekik kell �gy �lni�k tov�bb, hogy elvesztett�k a l�nyukat. Nekem m�r nem kell tov�bb �lnem.

            A lev�l meg�r�sa ut�n p�r h�ttel mentem el. Eml�kszem a hirtelen j�tt nagyobb erej� f�jdalomra, �s anyuk�m k�ts�gbe esett arc�ra, amint apumba kapaszkodva s�r �s k�ri, hogy ne t�rt�njen ez. A hirtelen felt�n� orvosok, akik b�r tudj�k, hogy mi k�vetkezik, de megpr�b�lnak ellene tenni.

            J�tt a s�t�ts�g, kavarg� k�d. Meghaltam…vagy m�gse? K�rdeztem magamt�l. �reztem magam k�r�l az embereket, �s hangokat hallottam, tapsot… a l�bamon �lltam. Tisztulni kezdett a k�p, nem hittem a szememnek. Nem hihettem neki. Mintha a nagyteremben �lln�k. Id�m se volt felfogni a k�r�l�ttem zajl� dolgokat, mert ekkor meghallottam a nevemet:

- McDonald, Natalie – mondta egy szigor� k�lsej� n�, aki… igen j�l l�tom tal�rban �llt el�ttem, egy s�veggel a fej�n. Egy hossz� asztal el�tt �ll, az asztaln�l �l� emberek mind engem n�ztek, a k�z�pen �l� id�s f�rfi tekintete megnyugtat� volt... megnyugtat� �s b�tor�t�. K�rbe n�ztem, n�gy hossz� asztal volt a m�sik oldalamon, az asztalokn�l �l�k is mind engem n�ztek, v�rtak… szemben velem egy h�roml�b� sz�k �llt, rajta egy s�veggel. Odas�t�ltam �s a fejembe h�ztam a s�veget, mik�zben le�ltem. V�rtam…

            * isten hozott a Roxfortban* hallottam a fejemben, �s ekkor:

- Griffend�l! – ki�ltotta el mag�t a S�veg.

Nem hittem el amit l�ttam �s hallottam. �gy �reztem nem hihetem el. Lek�sz�l�dtam a sz�kr�l, �s elindultam a Griffend�l asztala fel�. Miel�tt le�ltem volna k�rbe n�ztem m�g egyszer. Igen, a Roxfortban voltam, a Griffend�l asztal�n�l, mint els�s, �s az asztaln�l engem tapsoltak. V�gig n�ztem rajtuk, �s a tekintetem meg�llapodott n�gy alakon. F�lig Fej N�lk�li Nick volt az egyik, aki tapsolt, engem, mellette pedig h�rom nagyon ismer�s alak �lt. Engem n�ztek, �s tapsoltak. Ron, Hermione �s Harry… Ez a j�v� az eny�m lehetett…

A novella alapj�ul szolg�l� cikk a www.mezesfalas.com oldalon jelent meg:

Natalie McDonald

A harmadik HP k�nyv megjelen�se ut�n J.K. Rowling levelet kapott egy Natalie McDonald nev� l�nyt�l, aki hal�los betegen arra k�rte az �r�n�t, hogy �rulja el neki, mik�nt v�gz�dik a t�rt�net. Rowling v�laszlevel�ben elk�ldte a teljes h�tral�v� sztorit, a h�t k�tetb�l h�tral�v� n�gy k�nyv �sszes f� cselekm�nysz�l�t.

�m sajnos a l�ny ezt m�r nem �rhette meg, ugyanis a v�lasz k�zbes�t�se el�tt n�h�ny nappal elhunyt. Amikor ezt Rowling megtudta, tett egy apr� v�ltoztat�st az akkor k�sz�l� T�z Serleg�ben �s bele�rta Natalie karakter�t a t�rt�netbe, aki els��ves �jonck�nt a h�z beoszt�sn�l szerepel, �s a Teszlek S�veg a Griffend�lbe osztja be �t.

Natalie �letkora, �s betegs�g�nek miben volta az �n kital�ci�m.

Szerz�: Narday Dorottya //Larten_H//