Els� pillant�s

�gy eml�kszem az els� pillanatra, mintha �t perce t�rt�nt volna az eg�sz.

Ny�r volt. H�s�g.

Nagy unalmamban �pp c�ltalanul t�nferegtem �ssze-vissza. Egyszer csak ki�lt�st hallottam a h�tam m�g�l. Te volt�l az. A nevemet mondtad. Zavartan �lltam, nem tudtam ki vagy, �s honnan ismersz. Akkor vettem �szre, hogy egy bar�tn�m t�rsas�g�ban �rkezt�l. Egyb�l f�lfedeztem egy - addig sz�momra - ismeretlen �rz�st. A gyomrom ki akart ugrani a hely�r�l, �s bel�l valami azt zakatolta: „Nem lehetnek egy�tt…nem j�rhatnak…lehetetlen.”

F�lt�keny voltam. �letemben el�sz�r.

Els� pillant�sra megkedveltelek. Az eg�sz est�t v�gigbesz�lgett�k, �t percre sem b�rtuk abbahagyni. Nevettem a po�njaidon, te pedig az eny�meken. Hamar r�j�ttem, hogy f�lt�kenyked�sem alaptalan volt, hiszen �r�kon kereszt�l csak velem volt�l elfoglalva.

„Hihetetlen, hogy valaki ENNYIRE m�s legyen, mint azok, akiket eddig ismertem… tot�l k�sz vagyok, ez a pasi maga a megtestes�lt nem is tudom ki. NORM�LIS, s�t LEHET VELE BESZ�LGETNI, mindemellett HELYES is. Jaj nekem mi van most?” – �rtam aznap este a napl�mba.

M�g most is a f�lemben cseng a mondat, amit a b�cs�z�skor mondt�l.

 - Rem�lem hamarosan l�thatlak.

M�sodik tal�lkoz�s

„Szia! Nincs kedved talizni? �pp hal�lra unjuk magunkat, unatkozzunk h�rmasban! :)” – kaptam meg az SMSt p�r nap m�lva a bar�tn�mt�l. K�v�ncsi voltam, mi�rt �rta a dolgokat t�bbes sz�mban. A lelkem legm�ly�n abban rem�nykedtem, hogy Te is ott leszel, megint l�thatlak, megint besz�l�nk.

Nem Te volt�l.

Csal�dotts�got �reztem, majd bar�tn�m megjegyezte, hogy k�rdezted t�le, mi van velem, �s mikor tal�lkozunk legk�zelebb. Hihetetlen�l boldog voltam.

Hamar hazamentem, nem volt kedvem a c�ltalan t�nferg�shez. V�g�l egy m�sik bar�tn�mn�l k�t�ttem ki, aki kital�lta, hogy m�szk�lni akar. Jobb program nem l�v�n vele tartottam. �pp R�lad besz�ltem, amikor azt hallucin�ltam, hogy megint a nevemet ki�ltod.

Nem k�pzelegtem, t�nyleg Te volt�l ott. Egy padon �lt�l �s minket n�zt�l. Majdnem kiugrottam a b�r�mb�l. Megint sokat besz�lgett�nk, majd ez este v�g�n elk�rted a sz�mom.

Miut�n haza ment�nk egyb�l neki�lltam napl�t �rni.

„A m�sodik mondata az volt, hogy J� AZ ILLATOM meghalok… Anita szerint nem vagyok norm�lis, hogy ennyire �r�l�k neki, hogy elk�rte a sz�mom. M�r �r�lni sem szabad? �pp a r�zsasz�n felh� tetej�n �l�k, mindenkit szeretek, �s jajjdej� nekem. Rem�lem lesz ennek folytat�sa is.”

„Szerelem” sokadik l�t�sra?

K�t h�napig nem l�ttalak. Nem �rtam Neked, gondoltam majd keresel. Elfogadtam a dolgokat, �ltem az �letem, m�r nem is gondoltam R�d.

Szombat este volt. Bar�tn�im r�vettek, hogy menjek el vel�k bulizni, legal�bb �sszeszedek valakit – m�g ha egy est�r�l van sz�, akkor is. Semmi kedvem nem volt az eg�szhez.

Unottan �lltam a pultn�l �s figyeltem a d�b�rg� zen�re vonagl� r�szeg, k�js�v�r emberek viselked�s�t. H�vtak t�ncolni, de semmi hangulatom nem volt a t�meghez tartozni.

A j� dolgok akkor j�nnek, amikor nem sz�m�tunk r�juk.

Aznap este Te volt�l a j� dolog. Unottan n�zt�l a vil�gra, t�rsas�god egy kors� s�r volt. Odamentem hozz�d k�sz�nni, k�rted, hogy maradjak Veled besz�lgetni. A h�tral�v� p�r �ra �gy r�ppent el, mint p�r m�sodperc.

„Megint l�ttam. Jaj nekem annyira aranyos, hogy hihetetlen. Tot�l belez�gtam, r�ad�sul tette a h�lye megjegyz�seit is. Anita szerint ebb�l lesz valami, b�r � m�r kezdem�nyezett volna a helyemben. Na ja, � k�nnyen besz�l. �gy szeretn�m, hogy legyen valami…” Sokszor olvasom vissza a napl�m, enn�l a r�szn�l, mindig olyan furcsa �rz�s t�r r�m, mint m�snap reggel, amikor fel�bredtem, �s �szrevettem, hogy �rt�l nekem.

„Rem�lem, ma este tudunk tal�lkozni, szeretn�lek jobban megismerni.”

Egy h�nappal k�s�bb

Hetekig ker�lgett�k egym�st. Ha valaki azzal j�tt, mi�rt nem vagyunk egy�tt, elh�r�tottuk a t�m�t, m�sr�l besz�lt�nk. A „mi csak bar�tok vagyunk” verzi� volt a hivatalos. Tudtam, hogy t�bbet akarsz, mint bar�ts�g �s te is tudtad, mit �rzek, m�gsem t�rt�nt semmi.

Egy este v�letlen�l �sszefutottunk. Megint ugyanoda ment�nk bulizni. Elh�vt�l s�t�lni.

Elhat�roztam, hogy most, vagy soha, nem b�rom tov�bb, hogy bar�tk�nt kezeljelek, besz�lnem kell Veled.

Egy padon �lt�nk. Megint nevett�nk valamin. Valami h�lye po�non. R�zsasz�n k�dben �sztam, lepk�k repkedtek a gyomromban, �s �gy �reztem, semmi sem tudn� elrontani a kedvem. Mindig ezek voltak a t�neteim, ha megl�ttalak.

Haza kellett mennem. Mondtad, hogy hazak�s�rsz.

Ott �lltunk a kapuban, mindketten tot�lis zavarban, majd nagy leveg�t vettem, �s pr�ba szerencse alapon eljutottam az els� h�rom sz�ig.

 - �n csak azt…

Elcsattant az els� cs�k.

Remeg� k�zzel �rtam aznap este napl�t.

„M�g most sem hiszem el… mi�rt t�rt�nik ez velem? M�g nem �reztem ezt… v���� k�sz vagyok, valaki mentsen meg, �n �rzelmi j�gcsapnak sz�lettem �s most meg… pfff mi lesz itt… rem�lem �r SMSt, mert ha nem…”

Ma

Hatalmasat csal�dtam benned. M�g mindig nem tudom elk�pzelni, mire volt j� ez az eg�sz. Nem voltam itthon egy h�tig. Tehetek r�la?

Minden nap besz�lt�nk. Minden �ldott nap elmondtad, mennyire �r�lsz, hogy �sszej�tt�nk, �s alig v�rod, hogy hazamenjek. �letem leghosszabb hete volt, alig b�rtam kiv�rni, m�g lesz�ll a g�p, rohantam volna Hozz�d.

El�tte m�g elmentem a bar�tn�mh�z, k�z�lni vele, hogy �ps�gben t�l�ltem az utat, a g�p nem zuhant le, �s hogy �sszej�ttem Veled.

Amikor k�z�ltem vele a t�nyt, �sszer�ncolta a homlok�t �s furcs�n n�zett r�m.

 - De h�t bar�tn�je van egy hete. Tegnap tal�lkoztam vel�k, alig akart�k abbahagyni a sm�rol�st.

Nem tudtam, mit higgyek.

Felh�vtalak megk�rdezni, igaz-e.

Az volt.

Azt hiszem abbahagyom a napl��r�st. Nem hi�nyzik nekem, hogy visszaolvas�skor szembes�ljek saj�t naivs�gom �s vaks�gom t�ny�vel.

„Elegem van. Ha ez szerelem, nem akarom �rezni t�bbet. Ha nem az, akkor sem. Gy�l�l�m… meg tudn�m �lni… de m�gis szeretem. �s hogy mi a legrosszabb az eg�szben? M�g mindig rem�lem, hogy felh�v �s k�zli velem, hogy engem akar. A rem�ny hal meg utolj�ra.”