- Fred, George! Befel�! Most!

- M�r megint mi baja?

- Nem t’om Fred… b�r, van egy sanda gyan�m, mi lesz, hogyha nem megy�nk be.

Az ikrek bevonultak a h�zba, ahol r�gt�n anyjukkal tal�lt�k szemben magukat.

- Mit mondtam ezekr�l? - emelte fel a kez�ben l�v� telef�leket.

- Mit is? - �rtetlenkedett Fred.

- Igen anya, mit is? - csatlakozott George.

Mindketten bevetett�k leg�rtatlanabb elveszett-kiskutya-tekintet�ket.

- Ne j�tssz�tok az �rtatlant. Sz�mtalanszor elmondtam, hogyha megl�tok m�g egy telef�let, akkor nagyon megj�rj�tok – rik�csolta Mrs. Weasley.

- Jaj anya, ezek csak �rtatlan f�lek.

- Nem �rdekel!

- Akkor ne �rdekeljen.

- George Weasley, vegy�l vissza a modorodb�l, k�l�nben…

Mondat�t nem tudta befejezni, mert a h�zba Dumbledore professzor l�pett be, m�g�tte k�t sz�ke haj� l�nnyal. Mindh�rman nagy �mulattal fordultak fel�j�k. Az igazgat� beljebb tess�kelte a k�t ikerl�nyt.

A csajok alacsonyak �s k�k szem�ek voltak. Els� r�n�z�sre, m�g kedvesek is. Egyik�j�k sem l�tszott meglepettnek, viszont szomor�nak igen.

Dumbledore azonnal intett Mrs. Weasleynek, aki oda is sietett az �jonnan �rkezettekhez.

- Albus!

- Molly. Meg�rkeztem a k�t l�nnyal. Szeretn�m, ha �rtes�ten�d a Rendet.

- Persze. Fred George - fordult a fiai fel� -, veletek m�g sz�molok. Most k�s�rj�tek fel a l�nyokat. Ginny �s Hermione szob�ja melletti az �v�k.

- Ok�! Gyertek csajok - vigyorgott Fred, majd �vatosan – hogy senki se l�ssa – �sszekacsintott George-dzsal.

A fi�k elindultak a l�nyokkal egy�tt, s mikor fel�rtek a szob�ba, r�gt�n besz�lgetni kezdtek.

- Fred vagyok, � meg itt George - mutatkoztak be.

- Lena - k�sz�nt az egyik l�ny.

- Lisa Possenhaft - a m�sik is.

- Hogy-hogy ti erre?

-  A sz�leink  meg…meghaltak - v�laszolt sz�kszav�an Lisa, majd les�t�tte a szemeit.

- Uh… r�szv�tem.

- M�g ny�r elej�n t�rt�nt - folytatta Lena -, Voldemort m�ve volt az eg�sz. Ap�nk a n�met M�gia�gyi Miniszter volt…

- V�ltsunk t�m�t - sz�lalt meg a j�val halkabban Lisa.

- Ok�! Most j�ttetek Angli�ba? – k�rdezte Fred. �rezte, hogy ez a sz�l�s t�ma nem igaz�n viszi el�bbre a besz�lget�st.

- Aha.

K�nos csend telepedett le a szob�ra, amit George t�rt meg.

- Mutassunk valamit, amit�l m�g az �p agysejtjeitek is le�p�lnek?

- Nan� - csillant fel a l�nyok szeme.

Kisiettek a szob�b�l, �s egyenesen a fi�k� fel� mentek. �tk�zben tal�lkoztak a h�z t�bbi lak�j�val  is, b�r ez a Weasley fi�kat cseppet sem �rdekelte. El�rt�k a szob�t, majd bementek, �s v�g�l - meggy�z�dve arr�l, hogy feln�tt nincs a k�zelben - bez�rt�k az ajt�t.

- Na, mondj�tok m�r sr�cok - t�relmetlenkedett Lena.

Fred �s George egy l�d�t b�ny�szott el� az �gyuk alatti padl�deszka al�l. H�tat ford�tva a k�t sz�k�nek, kinyitott�k azt, �s a belsej�b�l el�szedtek egy t�lc�t. Azon, p�r, nem r�g elk�sz�lt s�ti hevert.

- Mi ez? - k�rdezte r�gt�n Lisa.

- K�stolj�tok meg. George-dzsal egy�tt s�t�tt�k. Nagyon finom.

- El�g bizarr… mi�rt enn�k meg egy olyan s�tem�nyt, amit egy eldugott l�da eldugott r�sz�b�l szedtek el�?

- Ugyan Lisa, ez csak s�ti.

- Na j�, �n megk�stolom - egyezett bele Lena.

A l�ny elemelt egy barna s�tem�nyt. Lassan a sz�j�hoz emelte, b�r el�sz�r ink�bb csak megszagolta.

- Ez zserb� - �llap�totta meg.

- �gyes kisl�ny - veregette h�tba Fred.

Lena v�gigj�rtatta a tekintet�t a szob�n, majd beleharapott a s�tibe. El�sz�r finomnak tal�lta, majd lassan kezdte nem �rezni a sz�j�t.

- E e i?

- Parancsolsz? - vigyorgott George.

Lena is nevetni kezdett, nyitott, zsibbadt sz�jjal.

- Lehet azt k�rdezni, hogy mi ez? - tette fel a k�lt�i k�rd�st Fred.

A l�ny csak b�lintott.

- Ez k�rlek sz�pen, a leg�jabb tal�lm�nyunk, a zsibbaszt� zserb� – vigyorgott diadalittasan George

- E aaiu.

- Ez vajon mit jelentett? - nevetett most m�r Fred is.

- Hm… vadi �j? - tal�lgatott George. - Az mire lenne j�?

- Nem. Fantasztikus, igaz?  - fordult tes�j�hoz Lisa.

- Aa.

- Aha, ezt m�g �n is felfogtam - vigyorgott Fred is.

- O i��o?

- Szerintem nem k�ne ezzel pr�b�lkoznod - mondta cinikusan George. - Am�gy mit is mondasz?

- Hogy csin�lt�tok? - „ford�tott” Lisa.

- Jaaa… ���, az a mi titkunk - somolyogtak a sr�cok.

- �s mennyi id� m�g �jra tud besz�lni? Nem hiszem, hogy �desany�tok ennek �r�lni fog.

- �, m�g nem sok. Ez m�g csak teszt s�ti. Mikor mi kipr�b�ltuk akkor f�l �ra volt. Nem kell izgulni.

- � e ao o� - nevetett m�g mindig Lena.

- Mi?

- Azt mondja, h�t ez nagyon po�n.

- Honnan tudod?

- Ha ikertes�d van, szerintem azt is tudod, mire gondol. Vagy ti kl�nok vagytok, �s nem tudtok ilyeneket?

- Ha-ha - vigyorgott Fred -, de mi is ilyenek vagyunk igaz George?

- Persze.

A tov�bbi f�l �r�t �tbesz�lgett�k, vagy �pp Lena szerencs�tlens�g�n r�h�gtek. A v�r�s haj� sr�cok bemutatt�k a tov�bbi tal�lm�nyaikat - Orrv�rz�s Ostya, Nyelvny�jt� Nyal�nks�g, Kan�ri Kul�f �s a t�bbi… -, majd Mrs. Weasley kopogott az ajt�n, hogy indulhatnak le eb�delni.

Lena - aki megszabadult a zsibbad�st�l -, �ll�t massz�rozta, hogy rendesen tudjon besz�lni.

- Milyen csod�san festett�l l�g� �llal - nevetett Fred.

- Na, v�rj csak Fred Weasley. Vigy�zz, nehogy valaki elkapjon egy s�t�t utc�ban…

- Most f�lek t�led, � Hatalmas Lena!

- Aj�nlom is - nevetett a l�ny.

A vacsora eg�sz nyugodtan telt el, hiszen Fred �s George, akkor egyszer, nem bosszantotta a t�bbieket, hanem ink�bb a l�nyokkal foglalkoztak.

Az �jszaka folyam�n, Lisa �s Lena kisurrantak a szob�jukb�l. Halkan l�pkedtek, m�r amennyire ez lehets�ges volt a rozoga �s nyikorg� padl�n. Fred �s George szob�ja fel� igyekeztek, hogy visszaadj�k nekik azt, amit nap k�zben Lena szenvedett el. Mindkettej�k kez�ben, egy-egy toll volt, �s tejsz�nhabos doboz.

Besettenkedtek a k�t fi� szob�j�ba. Fred �pp a h�t�n fek�dt, nyitott sz�jjal, kitakar�zva �s sz�tterpeszkedve. George vele ellent�tben hason fek�dt, b�r szint�n sz�tterpeszkedve, �s hangosan horkolt.

 - Mint egy vaddiszn� – futott �t Lisa agy�n.

 A k�t l�ny kuncogva settenkedett az �gyaikhoz - Lisa Georg�hoz Lena Fred�hez -, majd egyszerre nyomt�k a tejsz�nhabot a k�t fi� tenyer�be. Miut�n megbizonyosodtak r�la, hogy nem kelnek fel, a tollal el kezdt�k cir�gatni a sr�cok orr�t. Mindk�t v�r�s haj� mocorogni kezdett, de �gy l�tszott, nem csin�lnak ezen k�v�l m�st. Ekkor, mindkett� reflexszer�en emelte fel a habos kez�t, �s csapta oda az orr�hoz.

- ���!!!

- Szia Fred - ny�jtotta ki a nyelv� Lena.

- George - pukedlizett Lisa.

- H��� - nevetett George, �s a marad�k tejsz�nhabot Lisa csupasz combj�ra kente.

- H��� - ki�ltott fel halkan a l�ny �s egy �jabb adagot nyomott ki a kez�be, amivel bekente George fej�t.

A m�sik �gyn�l Fred�k is „csat�ztak”, �s �gy l�tszott a fi� legy�ri a sz�ke l�nyt, mikor az a marad�k tejsz�nhabot a v�r�s sz�j�ba nyomta. Fred k�pk�dve, nevetve pattant fel, �s a t�bbiek is rajta nevettek. Hirtelen l�pteket hallottak, �s egy perc m�lva Mrs. Weasley l�pett be a szob�ba.

- Mi folyik itt?  - m�rgel�d�tt a n�. - Merlinre, ti meg hogy n�ztek ki? Mit m�veltek hajnali kett�kor?

- Jaj anya, ez csak j�t�k - puh�totta Mrs. Weasleyt Fred.

- Igen Mrs. Weasley, csak j�t�k - n�ztek r� sz�pen a l�nyok is.

- Nem �rdekel. Mindenki alszik, ti meg ordib�ltok.

- Nem is voltunk hangosak - duzzogott Fred.

- Nem �rdekel. Most mindenkinek ir�ny a mosd�, ut�na pedig az �gy. Holnap kitakar�totok fi�k.

Fred �s George egyszerre adott hangot a nemtetsz�s�nek, b�r anyjuk szava ellen semmit nem tehettek.

Mrs. Weasley visszament aludni, �k pedig elmentek a mosd�ba. A l�nyok tov�bbra is kacar�sztak.

- Az�rt milyen po�n volt!

- T�nyleg az volt - ismerte el Fred.

- Mondtam kedves Weasley, hogy vigy�zz nehogy valaki elkapjon - jegyezte meg Lena.

- El is felejtettem kedves Possenhaft…

- Ez nem j�… a szeniliss�g els� jelei - mondta cs�p�sen Lisa.

- Ajaj Fred… kik k�z� ker�lt�nk? - nevetett George, mik�zben megnyitotta a zuhanyt.

- Nem t’om… de rossz �rz�sem van.

Mindannyian gyorsan rendbe szedt�k magukat, ut�na viszont nem fek�dtek le aludni. Ahhoz t�l izgatottak voltak, �gy elvonultak a „tiszta” szob�ba, a l�nyok�ba. Eg�sz hajnalig ott besz�lgett�k, �s v�g�l ott is aludtak el.

M�snap reggel, mindannyian Ron kopog�s�ra �bredtek, aki sz�lt nekik, hogy reggeli van.

Sok nap telt m�g el �gy a k�t ikerp�r nyar�b�l, m�g v�g�l el�rkezett a bizonyos utols� tan�v els� napja, szeptember elseje. Mindenki f�radtan szedel�zk�d�tt, hiszen az azt a napot megel�z� esten is sok�ig voltak fent.

George �s Fred a szob�jukban pakolgattak, mikor egy hangot hallottak az ajt�b�l. Lena �llt ott, �s seg�ts�get k�rt a fi�kt�l a l�d�k lecipel�s�re. Fred �nk�nt jelentkezett, hogy seg�t a l�nyoknak, m�g George befejezi a pakol�st.

- Megyek is - pattant fel Fred az �gyr�l, �s elindult a kij�rat fel�. Vagyis elindult volna, mert elv�g�dott az els� l�d�ban. Lena �s George magukba fojtott�k a nevet�s�ket. Fred szerencs�tlen�l fetrengett a f�ld�n, mikor kit�rt bel�le a nevet�s, �gy, mint a m�sik kett�b�l is. - L�tj�tok? �gy kell ezt csin�lni - pattant fel a f�ldr�l.

Kisietett a szob�b�l, fel egyenesen a l�nyok�hoz.